Publikációk‹ vissza

A KATÁT, mint adózási módot, indulása óta több százezren választották. Ebbe a körbe azonban - a pénzügyi kormányzat szerint - olyan személyek is beléptek (többnyire nem önként), akik nem voltak arra jogosultak, ugyanis kizárólag a munkaviszonyt és az azzal kapcsolatos közterheket kívánták kiváltani (munkáltatói érdek) a KATÁS adózási módot alkalmazó vállalkozói jogviszony útján.

A munkaviszony és a KATÁS vállalkozó adóterhelése között hatalmas a különbség, mely mind a két fél számára rendkívül kedvező (olyannyira, hogy sokszor a vállalkozót terhelő adót is megfizeti a munkáltató). A volt munkáltató ráadásul jelentős adminisztrációs tehertől is szabadul amellett, hogy akár a volt munkavállaló alkalmazása (áfa alany) esetén levonható áfája is keletkezik.

A munkavállalónak lehetősége nyílt olyan vállalkozást folytatni, melyben az adóterhelés rendkívül alacsony, de pontosan kiszámítható a tételes adó miatt.(munkavállalói érdek)

A fentieket ötvöző partnerkapcsolatok adózási szempontból igen kis kockázatot jelentett a felek részére, tekintettel arra, eddig elkerülte az adóhatóság célkeresztjét. Ebben a gyakorlatban azonban változást várható, ezt nyilvánvalóvá is tette az adóhatóság tájékoztatója, mely szerint kiemelt ellenőrzési területté vált a KATÁS vállalkozások, megbízók (partnerek) vizsgálata.

Nehezíti a felkészülést az, hogy ellenőrzési tapasztalatról nem beszélhetünk ezen a téren. Ugyanakkor az adóhatóság ismeri a több százezres KATÁS adózói körből azokat (illetve megbízóikat), akik érintettek lehetnek a munkaviszony elfedése, az adóelőny jogtalan érvényesítése vonatkozásában.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. tv. 13.§ szerint az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év március 31-ig adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, és a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott, a kisadózó vállalkozás bevételének minősülő összegről, ha az meghaladja az 1 millió forintot. Az adatszolgáltatás teljesítése során nem kell figyelembe venni a kisadózó vállalkozás olyan bevételét, melyről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki.

Az egyéb adatszolgáltatások, például a korábbi évek munkáltatói igazolásai, majd a következő évek esetén ugyanezen személyek vonatkozásában a fenti adatszolgáltatás teljesítése egyértelműen rámutat azokra az adózókra, akiknél joggal feltételezheti az adóhatóság azt, hogy valójában továbbra is munkaviszony keretben végzik a tevékenységüket, melyet a KATÁS vállalkozás leplez.

A jogszabály egyenesen azt mondja, hogy a pl KATÁS egyéni vállalkozó és az adatszolgáltatásra kötelezett partnere között munkaviszony áll fenn, vélelmezi a munkaviszony létrejöttét, minden olyan esetben, amikor az adott partnertől származó éves bevétel meghaladja az 1 millió forintot.

A jogszabály ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy milyen feltételek fennállása esetén dől meg a munkaviszony vélelme.

Összesen hét körülményt sorol fel a jogszabály, melyből ha egynél több megvalósul, akkor megdől a munkaviszony vélelme.

1. a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette. ez azt jelenti, hogy lehetőség volt arra, hogy a partner (megbízó) hozzájárulása nélkül más teljesítse a szerződésben foglaltakat. (munkaviszony tipikusan nem ilyen)

2. a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte (minél nagyobb mértékben függök bevételi szinten a partnertől, annál inkább valószínű, hogy ez a függés a munkaviszony jellemzőit fogja magán hordozni)

3. a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan; (utasítás adása tipikus a munkaviszony esetében)

4. a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll; (munkaviszony esetében tipikusan a munkáltató birtokában van)

5. a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére; (munkaviszony esetében a tipikusan a munkáltató biztosítja az eszközöket.

6. a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg. (munkaviszony esetében tipikusan a munkáltató határozza meg a tevékenység végzésének rendjét)

7. a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem. (azért nem főállású kisadózó, mert máshol főállású munkavállaló vagy társas vállalkozó, és a kisadózó vállalkozás bevételének több mint felét nem attól a vállalkozástól szerzi, ahol munkaviszonyban áll, vagy ahol főállású tag, gyakorlatilag a túlmunka vállalkozói ágon történő kiszervezésének korlátozása)

Gyakorlatilag amennyiben a fenti feltételek közül legalább kettő teljesül (adózót terheli a bizonyítási kötelezettség), akkor megdöntöm az azt vélelmet, mely szerint köztem és a partnerem között munkaviszony áll fenn.

Milyen következményekkel számolhatnak azok a felek, akik esetében nem sikerül a munkaviszony vélelmét megdönteni, tehát a munkaviszony fennállást állapítja meg az adóellenőrzés: Az a KATÁS vállalkozó akinek az esetében azt igazolja a NAV az adóellenőrzés során, hogy ő valójában munkavállaló volt, elsődlegesen személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli.

Az igazi kockázatot az a megbízó viseli, akinek az esetében a munkáltatói státusz kerül megállapításra, ugyanis esetében minden - adott időszakban fennálló - munkáltatót terhelő közteher megállapításra kerül (nyugdíjbizt, egészségbizt, jelenleg hatályos elnevezés szerint társadalombiztosítási járulékok, szociális hozzájárulási adó stb.).

A NAV nem feledkezik meg arról sem, hogy a munkáltatót elmarasztalja a le nem vont személyi jövedelem adó miatt, ennek szankciója a mulasztási bírság, mértéke a le nem vont adó 50%-ig terjed (!!!) Az adókötelezettség megállapítását követően a munkáltatót az adóhiány 50%-ig terjedő adóbírsággal is sújtja,  illetve a késedelmi pótlékot is megállapít az adóhatóság.