JOGORVOSLAT
ADÓÜGYEKBEN
1115 Budapest, Bartók Béla út 98-102. F. ép. 209. Ügyfélfogadás: Előre egyeztetett időpontban | Telefon: +36 1 269 1336 | Mobil: +36 20 354 1254 | E-mail: dr.m.toth.zoltan@gmail.com

Publikációk‹ vissza

Becslési eljárás és vagyonosodási vizsgálat az adóellenőrzés során

2014-08-06 09:34 | Szerző: Dr. M. Tóth Zoltán | Kategória: Vagyonosodási vizsgálat

A NAV által lefolytatott adóellenőrzések során számtalan esetben kerül megállapításra az, hogy a bevallásban szereplő adóalapot, valamilyen a jogszabályban meghatározott oknál fogva (pl: bevallás, leltár, egyéb iratanyag hiánya) nem fogadják el valós adóalapnak.

Rendkívül hangsúlyos a valós adóalap, hiszen a becslési eljárásban ez lesz a bizonyítási eljárás tárgya.

Amíg az adóellenőr lényegesen nagyobb adóalapot, ezáltal adófizetési kötelezettséget kíván megállapítani, addig az adózó éppen abban érdekelt, hogy a bevallott adófizetési kötelezettsége ne változzon az adóellenőrzés során.

A becslési eljárás menete a következő: az adóellenőr a vállalkozás (jelentős számban egyéni vállalkozó), vagy magánszemély iratanyagának áttanulmányozása során, keresi a könyvelési anomáliákat, gazdasági életszerűtlenségeket, melyek mind abba az irányba mutatnak, hogy a vállalkozás bevételeinek egy jelentős részét eltitkolja. Ilyen például, amikor jelentős mennyiségű alapanyagot vásárol a vállalkozó, ugyanakkor a bevételek nem támasztják alá annak, a vállalkozás során történő felhasználását, illetve a könyvelés egyéb iratanyagából, jellemzően a leltárból (ha egyáltalán van) sem derül ki annak a sorsa. Ilyen esetekben joggal számol a revizor azzal a lehetőséggel, hogy adózó nem teljes körűen könyveli a bevételeit.

A becslési eljárásnak ugyanis az a lényege, hogy a magánszemély, vagy a vállalkozás eltitkolt bevételeit feltárja és az adóellenőrzés eredményeként adózás alá vonja.

Erre akkor kerülhet sor, ha a jogszabályban meghatározott feltételek (számla, nyugtaadás elmulasztása, iratok hiánya, stb; vagyonosodási vizsgálat során a bevételek és kiadások közötti aránytalanság) fennállnak (jogalap). Amennyiben a jogalap fennáll, abban az esetben az adóellenőrnek meg kell határoznia azt a módszert, amellyel a valós adóalapot valószínűsíteni tudja.

Az adóhatóságot tehát a becslési eljárás során bizonyítási teher terheli egyrészt a jogalap, másrészt a becslés módszere vonatkozásban. Ez sorrendet is jelent, hiszen elődlegesen azt kell a NAV -nak az adóellenőrzés során igazolnia, hogy adózó esetében fennáll a becslés jogalapja, ezután határozhatja meg a megfelelő módszer felhasználásával az adóalapot, és így akár jelentős adókülönbözetet is megállapíthat.

Gyakorlatom során számtalan estben fordult elő, hogy a NAV (régebben APEH) először számolt, majd a számítás eredményéből következtetett a becslés jogalapjára. A jogorvoslat során azonban a másodfokú adóhatóság, vagy a bíróság sem ment el szó nélkül és győztesen került ki az ügyfelünk.

Természetesen lehetőség van vitatni azt is, hogy egyáltalán jogszerűen végzett-e becslési eljárást a NAV az adóellenőrzés során, hiszen a jogszabályi feltételek fennállását igazolnia kell, mely nem minden esetben sikerül. Amennyiben az észrevétel, fellebbezés vagy a kereset benyújtása során sikerül rávilágítani arra, hogy az adóhatóság jogellenesen, jogalap hiányában végzett becslést, akkor számíthat arra az elsőfokú adóhatóság, hogy a határozatát a felettes szerv megsemmisíti, vagy a bíróság hatályon kívül helyezi.

Számtalan vitát generál a jogorvoslati eljárás során az, hogy a megfelelő módszer került-e felhasználásra a becslés során.

Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ahány ága van a gazdaságnak, illetve azon belül ahány vállalkozó van, annyi becslési módszert kellene az adóhatóságnak ismerni. Másra van szükség a lángososnál, palacsintázónál, megint másra fodrásznál, másra a hirdetési újság estében, vagy akár a könyvszerkesztőnél, zöldség - gyümölcskereskedőnél, vagy akár orvosi tevékenység esetében.

Ezeknek a szakmai sajátosságoknak az ismeretét kell az adózónak a vizsgálat során saját javára felhasználnia.

Vagyonosodási vizsgálat esetében is szükséges a jogalap igazolása, mely szintén nem minden estben sikerük az adóhatóságnak. A jogszabályi rendelkezések szerint abban az esetben jogosult az adóhatóság vagyonosodási vizsgálattal megállapítani a magánszemély adózó eltitkolt jövedelmei után az adófizetési kötelezettséget, amennyiben igazolja azt, hogy adózó bevallott, vagy adómentes, adófizetési kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmei nincsenek arányban a kiadásaival.

A jogszabály szövege nem ad egyértelmű iránymutatást abban a vonatkozásban, hogy mi minősül aránytalanságnak, de az adóhatóság sok esetben az aránytalanság vizsgálatáig sem jut el, ennek ellenére megállapításokat tesz arra hivatkozva, mely a későbbiekben a jogorvoslati eljárásban adózó javára fordítható.

Vagyonosodási vizsgálat során az adóhatóság gyakorlatilag egyetlen módszert használ, ez pedig az idősoros pénzforgalmi mérleg, mely azt jelenti, hogy a készpénzben megszerzett bevételeket állítja szembe a készpénzben finanszírozott kiadásokkal, így állapítva meg a fedezethiányt és vonja adózás alá az adóhatósági szóhasználattal élve az eltitkolt jövedelmeket.

A Kúrián működő joggyakorlat-elemző csoport az adóhatóság által végzett becslési eljárásokat (vagyonosodási vizsgálatokat) követő jogorvoslati eljárásokat vizsgálva a következőket állapította meg:

Szükséges lenne a jogszabályt úgy módosítani, hogy az adóhatóság által - a vagyonosodási vizsgálatok során - megkövetelt teljességi nyilatkozatot az eljárás mely szakaszában és milyen határidőre kérheti, továbbá rögzíteni szükséges az esetleges jogkövetkezményeit a nyilatkozattétel elmaradásának.

Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy ezen eljárások során szinte nélkülözhetetlen a jogi képviselet igénybevétele, tekintettel arra, hogy az adóhatóság eljárása során még az is nehéz helyzetben találhatja magát akinek egyébként nincs titkolnivalója.

Amennyiben becslési eljárást, vagyonosodási vizsgálatot végeznek Önnél, vagy szeretne felkészülni egy ilyen vizsgálatra keresse meg irodánkat.