Publikációk‹ vissza
Vagyonosodási vizsgálat, a hitelt érdemlő bizonyítékok
Adózói érdekkörébe tartozik annak igazolása, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A törvény által megjelölt hitelt érdemlő adat fogalmának meghatározása során az adóhatóság a vonatkozó bírói gyakorlat által elfogadott, a Legfelsőbb Bíróság egyedi döntéseiben megjelenő fogalom-meghatározást tekinti irányadónak.
Egyedi döntésében kifejtette, hogy „önmagában az egyes tanúnyilatkozatok, illetőleg akár magánokirati formában adott nyilatkozatok csak abban az esetben számíthatnak hitelt érdemlő bizonyítéknak, amennyiben a benne foglalt adatok a valóságban ellenőrizhető adatokkal és körülményekkel alátámaszthatók."
Mindez egyben azt is jelenti, hogy az adózó által az adott körben felajánlott bizonyíték csak akkor igazolja hitelt érdemlően az abban foglaltakat, ha annak tartalma a valóságban ellenőrizhető adatokkal és körülményekkel alátámasztható, tehát az általa átadott bizonyítékkal egyidejűleg adózó olyan személyétől független, hiteles külső adatot is megjelöl, amely kétséget kizáróan igazolja a felajánlott bizonyíték tartalmának valódiságát.
A vonatkozó bírói gyakorlat szerint a jövedelem megszerzésének hitelt érdemlő bizonyítása túlmutat egy ügylet esetleges megtörténtének puszta dokumentális igazolásán, az tehát többlet terhet ró a megállapítással érintett adózóra. A bizonyítási teher becslési eljárás esetén alapvetően az adózón van, az adóhatóságot terhelő tényállás tisztázási kötelezettség tehát csupán az adózó által felajánlott bizonyíték kapcsán értelmezhető.