JOGORVOSLAT
ADÓÜGYEKBEN

Publikációk‹ vissza

Adólevonás a közösségi beszerzések vonatkozásában

2016-08-22 18:10

Az adólevonási jog gyakorlásának konjunktív feltétele a helyes adatokat tartalmazó bevallás és számlával történő rendelkezés. Az adózó Közösségen belüli beszerzés esetén is csak akkor gyakorolhatja adólevonási jogát, ha már a bevallás benyújtásakor a rendelkezésére áll az adó megállapításához szükséges, az Irányelv 168. cikk c) pontjában említett XI. Cím 3. fejezet 3-5.§-ának megfelelően kiállított számla. Tehát nem elegendő a számlamásolat, árukiadási bizonylat, illetve a szállítólevél, mert ezek nem a teljes közösségi beszerzést dokumentálják.

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006/112/EK irányelv 178. cikk c) pontja értelmében az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához teljesítenie kell a 168. cikk c) pontjában említett feltételeket. A Közösségen belüli termékbeszerzéshez kapcsolódó adólevonáshoz továbbá minden olyan adatot szerepeltetnie kell az adóalanynak a 250. cikkben előírt bevallásában, amely a Közösségen belüli beszerzéseket terhelő adó összegének megállapításához szükséges, és rendelkeznie kell a 220-236. cikknek (XI.cím 3.fejezet 3-5.szakaszának) megfelelően kiállított számlával is.

Az Irányelv több együttes, konjunktív feltételt határoz meg, a számlával történő rendelkezés mellett a helyes adatokat tartalmazó bevallást is előírja. A Közösségen belüli beszerzés után tehát az adózó akkor élhet adólevonási jogával, ha már a bevallás benyújtásakor a rendelkezésére áll az adó megállapításához szükséges, az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően kiállított számla, és nem hagyható figyelmen kívül az Irányelv 250.cikke szerinti követelmények betartása sem. Ez utóbbi szabály értelmében az adózónak olyan bevallást kell benyújtania, amely tartalmaz minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve - amennyiben az adóalap megállapításához szükséges - az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.

Az adóalanynak tehát nem elégséges egy ellenőrzés során intézkednie a számlák beszerzése iránt, ezekkel már a bevalláskor, az adólevonás gyakorlásakor rendelkeznie kell. Az Irányelv 220.cikke szerinti szabályozás értelmében az adóalanynak számlát kell kibocsátania. A számlakibocsátás a számla kiadását, a címzettnek történő átadást, elküldést jelenti.

Az Irányelv 68. cikke értelmében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a Közösségen belüli termékbeszerzés megtörténik. Az Irányelv 69. cikke szerint a közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében a héa (áfa) fizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor, vagy amennyiben addig az időpontig nem bocsátották ki a számlát - a 222. cikk (1) bekezdésében említett határidő lejártakor - keletkezik. Ez pedig akként rendelkezik, hogy a 138. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően teljesített termékértékesítés vagy olyan szolgáltatás nyújtás esetén, amelynél a héa-t a 196. cikk alapján a szolgáltatás igénybe vevőjének kell megfizetnie, a számlát legkésőbb az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napján kell kibocsátani.

A nemzeti és a közösségi jogi szabályok tehát összhangban állnak a tekintetben, hogy a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani.

Ha a számlát a közösségi partner nem állítja ki, vagy adott esetben nem időben küldi meg, akkor ettől függetlenül a Közösségen belüli beszerzést az adóalanynak a teljesítés napját követő hónap 15-ével meg kell állapítania, bevallásában szerepeltetnie kell, el kell számolnia.

Az adót azonban mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzésről szóló eredeti hiteles bizonylatot közösségi partnerétől (Irányelv 178. cikk. c) pont, 168. cikk c) pont).