JOGORVOSLAT
ADÓÜGYEKBEN

Publikációk‹ vissza

A 30 napos vagyonosodási vizsgálat, avagy mit nevezünk vagyonosodási vizsgálatnak?

2014_10-17 11:26

A köznyelvben elterjedt megnevezés - vagyonosodási vizsgálat - nem takarja pontosan és jogilag sem helyes megjelölése a személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás utólagos ellenőrzésének. Nem takarja pontosan, mert a gyakorlatban sok esetben nincs tényleges vagyonosodása az ellenőrzött személynek, illetve jogilag sem pontos, mert ilyen ellenőrzési tipust a jogrendszer nem ismer.

A vagyonosodási vizsgálat helyesen egy ellenőrzési módszer, mégpedig becslési eljárás egyik speciális esete: a jogszabály szerint akinek az életvitelére, vagyongyarapodására fordított kiadásai nincsenek arányban a megszerzett jövedelmeivel, az adóhatóság becsléssel állapítja meg a valós adóalapot.

Tehát az adóhatóság nem állhat úgy hozzá egy adóellenőrzéshez, hogy mindenféleképpen vagyonosodási vizsálatot kíván lefolytatni, ugyanis kizárólag a fenti esetben - bevételek és kiadások közötti kirívó aránytalanság esetén - teheti meg, hogy ezt a módszert használja és állapítja meg az adókötelezettségeket.

Jogilag úgy fogalmazunk, hogy igazolnia kell az adóhatóságnak azt, hogy fennáll a becslési eljárás (vagyonosodási vizsgálat) lefolytatásának feltétele. Ennek egyik módja lehet az, amikor az adózónál egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést folytat le az adóhatóság, melynek során megvizsgálja többek között azt is, hogy milyen bevételei, illetve kiadásai voltak, mely alapján dönthet arról, hogy személyi jövedelmadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytat le. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzésére irányuló adóellenőrzés határideje 30 nap, tehát ezen a rövid határidőn belül nem egy vagyonosodási vizsálatot tud az adóhatóság lefolytani, hanem abban a kérdésben tud érdemben dönteni, hogy az adott személy esetében szükséges-e bevallások utólagos vizsgálata keretében adóellenőrzést lefolytani, tekintettel arra, hogy bevételei és a kiadásai között esetlegesen aránytalanság áll fenn.