JOGORVOSLAT
ADÓÜGYEKBEN

Publikációk‹ vissza

Bizonyítási teher a vagyonosodási vizsgálat során

2011-04-17 17:02

 A vagyonosodási vizsgálatok jogszerűségének megalapozása az adóhatóság feladat és érdekkörébe tartozik. Ennek megfelelően a vagyonosodási vizsgálat lefolytathatóságának - a jogalap - igazolás az adóhatóságot terhelő bizonyítási teher részét képezi.

A jogszabály alapján az adóhatóságnak kell igazolni azt, hogy az adózó megszerzett jövedelmei, illetve bevételei köre nincsenek arányban az életvitelre fordított kiadásokkal és a vagyongyarapodással. Ennek megfelelően az adóhatóság elsősorban adózó bevallásait vizsgálja meg, hogy érdemben megalapozottan dönthessen a vagyonosodási vizsgálat lefolytatása felől. Ugyanakkor a jogszabály bevallott jövedelmeken kívül említi a bevallási kötelezettség alá nem eső, illetve az adómentes bevételeket, melyekről a bevallások vizsgálata alapján nem szerezhet tudomást az adóhatóság. Éppen ezért különös jelentősége van az adóellenőrzés során annak, hogy miképpen működünk együtt az adóhatósággal. Az eljárás során lehetőségünk van nyilatkozattétellel, iratok becsatolásával illetve egyéb bizonyítási eljárások lefolytatásával nyert bizonyítékok alapján az adóhatóság elé tárni, hogy a bevallásunkban szereplő jövedelmeken kívül egyéb bevételeink is figyelembe veendőek az esetleges vagyonosodási vizsgálat során.

A fenti eljárás eredményeként juthat el az adóhatóság oda, hogy a bevétele vonatkozásban a tényállást tisztázza, de még oda nem, hogy érdemben döntsön a vagyonosodási vizsgálat lefolytathatósága felől, ugyanis a kiadások vonatkozásban is tisztázni kell a tényállást. Ebben a vonatkozásban legalább annyi vita alakul ki a jogorvoslati eljárások során, mint a bevételek vonatkozásban. Különösen akkor van így, ha többtagú gazdasági társaság esetében szabálytalan könyvelési dokumentumok miatt nem lehet egyértelműen megállapítani azt, hogy ki adta a tagi hitelt, illetve házastársak sajátos vagyoni viszonyai is nehezíthetik az adóhatóság életét a tényállás - kiadási oldalának - tisztázása során.

Amennyiben ismert a bevételek és a kiadások teljes köre, még akkor sem beszélhetünk arról, hogy egyértelműen igazolt lenne a vagyonosodási vizsgálat jogalapja. A jogszabály ugyanis arról rendelkezik, hogy a bevételek és a kiadások között aránytalanságnak kell lennie. Arról azonban nem rendelkezik a jogszabály, hogy mit tekint aránytalanságnak, éppen ezért a legtöbb vitát a vagyonosodási vizsgálat ezen feltételének fennállása vagy fenn nem állása gerjesztheti.

A fentieken túlmenően az adóhatóságot terheli annak igazolása, hogy az általa alkalmazott módszer alkalmas arra, hogy a valós adóalapot valószínűsítse. A legelterjedtebb módszer a vagyonosodási vizsgálatok során, a pénzforgalmi szemléletű, idősoros vagyonmérleg alkalmazása. Ennek lényeges tulajdonsága az, hogy ha valakinek a vizsgált időszakban tíz millió forintja van bankszámlán, az csak akkor kerül be a vagyonmérleg bevételi oldalára, ha ezt a pénz átutalással elkölti, vagy készpénzben felveszi. Másik fontos tulajdonsága, hogy szigorúan ügyel a bevételek és kiadások időpontjára, tehát egy hamarabb felmerülő kiadásnak nem szolgál forrásául egy későbbi bevétel, még akkor sem, ha ugyanabban az évben vagyunk.

Az adózó érdekkörébe tartozó és őt terhelő bizonyítási teher a megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítása, mégpedig hitelt érdemlő módon történő igazolás keretében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jegyzőkönyv átvételét követően az adóhatóság csak a hitelt érdemlő igazolással bizonyított forrásokat veheti figyelembe a vagyonosodási vizsgálat során.