Az
adóellenőrzés ténye, illetve annak során megállapított adókötelezettség, az
adóhatóság és az adózó viszonyában olyan információ, melyet az adótitok
intézménye véd.
Ezt a titoktartási kötelezettséget töri át
részben a jogszabály azon rendelkezése, mely szerint ha az adóhatóság az
ellenőrzése során olyan, több adózót - egymással összefüggő módon - érintő
kapcsolatot, tényt, körülményt észlel, amellyel összefüggésben az
adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülését végleges döntéssel
állapította meg, azt az érintettek tudomására hozza.
Ha az adóellenőrzés során olyan adókijátszással
érintett számlázási láncolatot tár fel az adóhatóság, amelyben az adózó
felelősségét állapítják meg, akkor az adózó - ellenőrzéssel nem érintett - vevő
partnerét is értesítik.
A fenti eljárás rendkívül kellemetlen helyzetbe
hozhatja az adózót, ugyanis adott esetben magyarázatra kényszerítheti partnerével
szemben, rosszabb esetben a partner nem kíváncsi a magyarázatra és inkább
megválik ettől az üzleti kapcsolattól.
Mindezekre tekintettel több kérdés is felmerül:
1. Az adózó felelősségének milyen mértéke kell
ahhoz, hogy az adóhatósági gépezet, működésbe lendüljön és értesítse a vevő
partnereket.
Álláspontom szerint a jogalkotó szándéka a
tudatosan - az adózó aktív közreműködésével - létrehozott számlázási
láncolatok vonatkozásában írt elő tájékoztatási kötelezettséget az
adóhatóságnak. Akkor azonban, amikor az adózó passzív magatartást tanúsított,
azaz nem tett meg minden tőle telhető intézkedését annak érdekében, hogy
elkerülje az adókijátszásra irányuló számlázási láncolatban történő részvételt,
abban az esetben nem jogszerű a partnerek tájékoztatása, hiszen nem merül fel
olyan adójogi tényállás, mely adózó és vevő partnerére kihatással lenne.
2. A vevő partner számíthat-e adóellenőrzésre
egy ilyen tájékoztatást követően.
A kérdés megválaszolásához, olyan információ
birtokban kell lennünk, mely az adótitok körébe tartozik, történetesen a kérdés
megválaszolásához szükség van az adózónál lefolytatott adóellenőrzés során tett
megállapítás tartalmára. Ugyanis az adóellenőrzés a fizetendő adó
vonatkozásában vizsgálja azt, hogy az áfa fizetési kötelezettség teljesítésen
vagy csak a számlakiállítás tényén alapul. Utóbbi esetben, azaz akkor, ha az
adóhatóság megállapítása szerint nem történt más csak számlakiállításteljesítés nélkül (fiktív számla), abban az esetben elkerülhetetlen a vevő
partnernél is az adóellenőrzés lefolytatása.
A fentiek is rávilágítanak arra, hogy számtalan
szempontra figyelemmel kell lenni az adóellenőrzés illetve a jogorvoslat során, hiszen nem
"csak" az adóhiány megállapítás okozhat mérhetetlen károkat, de
számít az is, hogy konkrétan milyen adójogi tényállás alapján minősíti az
adóhatóság az adózó magatartását.